Zalalövő a szép- és dokumentumirodalomban
Horváth István Sándor 2007-től ő a zalalövői plébános. Írásai a jelen kor katolikus lelkiségi irodalmának szép darabjai.
Művei:
A Jó Pásztor követője - Brenner János életútja 2007.
Szívünkben mély nyomot hagyott A-B-C kötet 2009.
Igéddel éltess engem! A-B-C kötet 2010.
A betlehemi pásztor 2011.
A hit ajándéka - képes gyermekkönyv 2012.
Szívem első gondolata 2013.
A hit forrása A-B-C kötet 2013.
Betlehemi jászol 2013.
Szívem első gondolata 2014.
Dr. Szabó Ferenc: Séta szülőföldemen. Zalai gyökereim. Zalalövő: Zalalövő és Környéke Közéletéért, Kultúrájáért, Környezetéért Alapítvány, 2008.
Az életrajzi kötetben szülőfalujától, a Zalalövőtől 10 kilométerre lévő Kálócfától világnak induló Dr. Szabó Ferenc jezsuita író, teológus zalai gyökereiről a kötet első fejezeteiben olvashatunk Zalalövőről és közvetlen környékéről. A szerző Bárómajorban nevelkedett 1935-től 1943-ig, iskolába 1937-ben Irsapusztán kezdett járni.
A kép a könyvbemutatón készült a zalalövői könyvtárban. Mellette idézzük a szerző kétversét, mely megidézi Zalalövőt és a mai Zalalövő egy részeként ismert"Bárómajor"-t. A két vers az 1981-ben írt Atlantisz című, az elmerült szülőföldi élményeket felvillantó ciklusból való. A teljes ciklus a bemutatott kötetben a 12.-17. oldalon olvasható.
"3. Kiskút.
Most visszaszáll emlékeimből a többi nyár.
Bárómajorba költözköstünk már.
A nagyapához gyakran látogattunk.
Amíg szülőink lassan bandukoltak,
öcsémmel ketten előreszaladtunk.
Kakukkszó hullámzott a rét fölött,
míg versenyezve futott a két kölyök.
A félúton a kiskút várt reánk,
a víz mellett az ismert fapohár.
A nyári nap is huncutul mosolygott:
a víztükörben fentről megpillantott
Sanyit és engem, két kopasz kobakot."
...
7.Két nyíl versengett...
A templom tornya volt a látomás
ott bent Lövőn mikor mint iskolás
először községünkben jártam.
De tornyon túl a csillagokig szálltam
tanyánk határán, ha a vadlibák
nagy V-betűje elhúzott felettem:
nyakamat az égre meresztettem,
repített, vitt a vágy tovább
a kéklő űrbe, megnyíló egekbe, -
két nyíl versengett már: a vadlibák
elszálló V-je és a vaksi vágy."
Varga Krisztián
1977-ben született, Zalaegerszegen a Báthory SzKI tanulója volt, amikor megjelent két verse az Ifjú zalai költők antológiája 1995. (Zalaegerszeg: LaZa Alapítvány, 1995., 56.o.) című kötetben. Az egyiket idézzük most:
Maga az ősz
Az ember kicsiny szobába szorul
Olyan ez, mint egy temetés.
Fúj a szél és nagy eső zúdul,
De így meséli minden év.
Ez maga az ősz,
Magával hozza a meleg fáradtságot,
Egymáshoz közelebb fűz,
Így érezzük a boldogságot.
Zsille Gábor: Gondolj néha Zalalövőre. Budapest: Hanga K., 2005. Parnasszus Könyvek/21.
A kötet a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban
Bella István fülszövege: "Most odaállsz (vagy térdepelsz) a fal mellé (elé, a földre, a padlóra, a konyhakőre), és nem gondolsz a fehér elefántra!" Kevesen hinnénk, hogy a szolidnak tűnő büntetés milyen kegyetlen lehetett egy csínytevő gyereknek. Maga a dosztojevszkiji pokol, hiszen nem lehet nem gondolni valamire, amire gondolni tilos. Így csak arra volt jó - és ez is volt a célja -, hogy az ártatlanból bűnöst csináljon, és így fölébressze a bűntudatot. A jóság és szeretet nyelvén beszélő fiatal költő (és műfordító), Zsille Gábor nem így szólít meg minket: ő pusztán kér, s a "néha" módosító szócskával enyhíti: "Gondolj néha Zalalövőre". Hogy miért épp arra? Talán mert szép szó, csupa "l", csupa "a", "ő", és még a két mássalhangzó is rímel, a "z" és a "v". (Lásd: haza - hava!) Vagy mert egyszer, bár az osztályával az Istennek se akart odajutni, szándékosan eltévedvén is arra járt, vagyis mindig az út dönt, hová mégy, hová érsz. Zsille Gábor végül is Krakkóba jutott. Új verseskönyve a varázsos város három évének - mindennapjainak, művészeti életének szinte naplószerű megidézése. Érdemes vele menni és versei nyomán megismerni a várost és - Zsille Gábort."