Az állandó kiállítás első terme a megye római korára jellemző temetkezési szokásokkal foglalkozik, az ezzel kapcsolatos tárgyi anyagot mutatja be. A falak mentén sírkövek, és egy -a csontok befogadására alkalmas - kis kokoporsó (ún. ossuarium) látható. A kövek a Kr. utáni I.-II. sz. fordulójától a IV. sz.-ig keltezhetők. Kiemelkedik közülük a zalabaksai lelőhelyű vadászjelenetet ábrázoló nagy sztélé, amely egy felszabadított rabszolgának és családjának emlékét őrzi, érdekes a bagodvitenyédi kő is, amely úgy ábrázolja a családot (apa, anya és gyermekük), mintha egy múlt század eleji családi fotográfiára készülnének.

A terem közepén egy ausztriai lelőhelyű gazdag halomsír makettje látható. A falakon a római kori halomsíros temetkezés elterjedését érzékeltető térképek vannak Közép Európa, ül. Zala megye vonatkozásában. Ezek a térképek jól mutatják, hogy területünk e rítus európai elterjedésének a keleti határán van. A további képek a halomsíros temetkezés építészeti perspektíváit demonstrálják az etruszk temetők halomsírjaitól a Pantheonig. A második terem a mindennapi élet tárgyi anyagát mutatja be Zala megyei leletek alapján.
Lent az egyik gyönyrörű dombormű látható vadászjelenettel.

A vitrinekben a helyben előállított és importált kerámiaanyag, a mécsesek, fémtárgyak, csatok és biztosítótuk (fibulák), ékszerek, író- és varróeszközök, fenőkövek, orsógombok stb. láthatók. 
A falakon térképek, amelyek a lelőhely birodalmon belüli, és a provincián belüli elhelyezkedését mutatják, valamint egy falutérkép, amely a feltárások színhelyeit ismerteti a nézővel. Egy rajzon a romkert nagy villa publicá-jánakrekonstrukciója is szerepel. További képek a provincia római kori anyagának fontosabb, érdekesebb darabjait mutatják be. A harmadik terem tulajdonképpen egy tipikus római ház átriumának installációja. A falakon levő nagyméretű fényképek közül az egyik egy ilyen átriumos pompeji villa belső udvarának fotója. A többi falon a villaépítészet dekorációjának legszebb darabjait láthatjuk (Villa dei misteri, Flóra) egy hispániai villa padlómozaikja, és Hadrianus tiburi villájának képe madártávlatból. A bejárattól jobbra a Zala megyei alsórajki villa színes padló-mozaikjának rekonstrukciós rajza látható. A terem sarkaiban zalalövői hombárok ill. amfora a legújabban feltárt leletanyagból. A romkertben Salla fő periódusaiból a IV. szd.-i úti állomás nagyobb részlete, és egy II. szd.-i, fürdővel ellátott polgárház helyiségei láthatók.
A IV. szd-i létesítmény méreteire jellemző, hogy falait 270 cm mélyen alapozták, és hogy nincs a mai Zalalövőn ekkora középület, beleértve a templomot és az iskolát is. A romkert mai állapotában ez a hatalmas épület csak félig van feltárva, mégpedig É-D irányú átlójától K felé eső részén. Itt halad el mellette a távolsági kereskedelmet bonyolító Borostyánkő út, amelynek burkolata több helyen eredeti állapotában megmaradt. A falak a körülményekhez képest jó állapotban vannak.
A II. szd.-i fürdő objektumai sokkal rosszabb állagúak, mert ezek védelmét feltárásuk után csak részben tudtuk biztosítani, pedig ennek az épületnek a minősége vetekszik a IV. szd.-i villa publicáéval. 

A portára két kapun juthatunk. A baloldali nagy kapu a jószágok és a szekerek közlekedését szolgálta, míg a bal oldali kis kapun a ház népe, és a vendégek jártak ki-be. Az udvart L alakban szegélyezi a boronafalú, zsupptetővel fedett ház. A kiskapun belépve jobbról találjuk a pincelejárót. 
A pince a tisztaszoba alatt található. Itt tárolták a krumplit, a zöldségféléket, répát, burgunit (takarmányrépát). A ház teljes hosszában pitvar húzódik. Innen nyílnak a különböző helyiségek. Minden helyiség az udvarról közelíthető meg. Csak a konyha és a hálószoba között van a házon belül ajtó. A ház első helyisége a tisztaszoba, melynek ablakai az utcára nyílnak. A tisztaszobát leginkább vendégek számára tartották fenn, de itt aludtak a lányok is.

A mások helyiség a konyha. A konyha legfontosabb "berendezési tárgya" a füstöskemence volt, amely ma már nem látható, mert az 1900-as évek elején helyét az akkor sokkal korszerűbb úgynevezett mászókéményes cserépkemence foglalta el. Ez látható ma is a konyhában. A kályha halványsárga csempéit Lung János kályhás mester (Lékai László bíboros édesapja) égette szomszédos műhelyében. A konyhából nyílik a hálószoba, amelyben az öregek aludtak. A szobában megcsodálhatjuk a 150 éves faragott bútorokat, és korabeli használati tárgyakat.

A hálószoba mögött helyezkedik el a kamra, ahol a különböző élelmiszereket tároltak. A kamra padlójába vájva egy egy méter hosszú és 70 cm mély gödröt találhatunk, amely az 50-es éveket idézi. Ebben a gödörben rejtegették a "feketevágásból" származó húsokat a hatóságok elől. A kamrában volt még a helye a dagasztóteknőnek, a kovászkelesztőnek, valamint a kenyérsütéshez használt kellékeknek. A kamrát az éléskamra követi, ahol a lekvárokat, befőtteket, a télire eltett savanyúságokat tárolták. A gerendákra akasztották fel a füstölt sonkákat, a kolbászokat.

A ház utolsó, egyben legnagyobb helyisége az istállóhoz épített pajta. Itt kaptak helyet a mindennapok mezőgazdasági eszközei, mint a szekér, a rosta, az eke, a szecskavágó, a cséphadaró, a borona. A ház legvégében található a fészer, ahol az állatoknak télire szánt szénát és abrakot tárolták.

Az udvart bal oldalon az ól zárja le, ám ez nem a ház folytatása, hanem különálló építmény a disznók, baromfik és a birkák, juhok számára.
Az udvar dísze még a lövői porták elengedhetetlen kelléke a kerekes kút is.
A porta mögött terül el a házhoz tartozó, mintegy két holdas birtokocska.A ház eredetileg az 1986-ban elhunyt Kovács Sándor tulajdona volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk, mert nemcsak a városra (akkor még falu) hagyta a birtokot, hanem szakavatott tanácsai nagyban segítették a szakszerű helyreállítást is.